Kattints ide duplán a főcím átírásához
Kattints ide duplán az alcím átírásához
Kattints ide duplán a főcím átírásához
Kattints ide duplán az alcím átírásához

Tünetek és okok 


Milyen tünetek jellemzik a kórképet?

A működési zavarok többségében tünetmentesek, amíg a rendszer túlterhelése nem nő túl a szöveti alkalmazkodóképességen. Ha a kóros funkció érzékelhető panasszal, elsősorban fájdalommal jár, akkor fordul a beteg orvoshoz. A kórkép a rendszer bármely részéből származhat, miközben a panaszok a rendszer bármely összetevőjében megjelenhetnek.

Az elsődleges tünet rendszerint a fájdalom (állkapocsízületben,rágóizmokban, fogakban), az állkapocs mozgáskorlátozottsága (szűkült, illetve aszimmetrikus szájnyitás, ill. szájzár) és ízületi hangjelenségek (kattogás, ropogás, dörzszörejek).

Az elsődleges tünetek mellett gyakran előfordulnak látszólag nem odaillő, nehezen magyarázható melléktünetek, melyek állandó panaszokat okozva vezető tünetekké válhatnak. Ezek közé tartoznak: ép fogakba kisugárzó indokolatlan, gyakran vándorló fájdalmak, más módon nem kezelhető fejfájás, migrén, nehezen magyarázható fogkopás és fogmozgathatóság, ínysorvadás, arcasszimetria, fülzúgás, rekedtség, horkolás, alvászavar, valamint ennek súlyos formája; légzéskimaradás alvás közben (apnoés alvászavar). 


Milyen okokra vezethető vissza a kórkép kialakulása? 

Elsődlegesnek tekintendők a fogsorok illeszkedési zavarai a fogsorok központi záródásakor, ill. az állkapocsmozgások során. Ezek hátterében előtörő bölcsességfog, foghiány talaján létrejövő dőlt, kiemelkedett fogak, rosszul érintkező tömés, fogpótlás, mélyharapás, elmaradt, ill. rosszul sikerült fogszabályozás állhat.

- Az érintkezési zavarok nyomán létrejövő csikorgatás, illetve szorítás, melyek a szervezet válaszreakciói, és eredeti céljuk a hibák       megszüntetése, a rendszert károsítják, és beavatkozás nélkül megállíthatatlan folyamattá válnak.

- az állkapocsízület csökkent alkalmazkodóképessége

- trauma (ütés, hosszabb ideig tartó, erőltetett szájnyitás fogászati és szájsebészeti beavatkozáskor, ill. altatásnál)

- kedvezőtlen anatómiai tényezők

- tartós stressz hatás vagy depresszió

A kórkép előfordulási aránya nőknél és fiataloknál lényegesen nagyobb. Mivel a betegség pszichoszomatikus, a pszichés tényezők fontos kiegészítő okokként szerepelnek, egyénenként változó arányban.

Hosszabb ideig kezeletlen, illetve sikertelenül kezelt esetekben a stressz és a depresszió következményeknek is tekinthetők. A pszichés tényezőknek a csikorgatás, szorítás kialakulásában és fenntartásában meghatározó szerepük van.